A tetoválás egy olyan gyakorlat, amely egyidős a civilizációval, de ezer évvel azóta, hogy elkezdtük tartósan festeni a bőrünket, még mindig nem 100%-ban kockázatmentes. Íme néhány probléma, ami a tetoválással előfordulhat.
A tetoválóeszközökkel fertőzések terjedhetnek. Ezek az eszközök vérrel és testnedvekkel érintkeznek. Ha nincsenek megfelelően sterilizálva, olyan betegségeket terjeszthetnek, mint a hepatitis B, hepatitis C, tuberkulózis és HIV.
A legtöbb modern tetoválóstúdió egyszer használatos tűket használ, és az ilyen típusú probléma ritka. Az amatőr tetoválás (például börtönökben vagy engedély nélküli tetoválószalonokban) kockázatosabb.
A tetováló tintákra adott allergiás reakciók ritkák, de lehetségesek. A bőr reagálhat a vörös, sárga és néha fehér tintára, ha a tetoválást napfény éri.
Az allergiás bőrreakciók kiütéses jellegűek. Az általánosan használt tetoválótinták fémsót tartalmaznak, és lehet bennük ólom, de nem olyan mennyiségben, ami káros lehet. A nehézfémeket nem tartalmazó szerves pigmentek problémásabbak lehetnek. Az Európai Bizottság statisztikája szerint az Európában használt szerves tetoválószínezékek 40%-a nem engedélyezett kozmetikai felhasználásra, és 20%-ukban rákkeltő aromás amin található.
Azok a tetoválások, amelyek nagy területeken fekete tintát tartalmaznak, ritka esetekben problémákat okozhatnak az MRI-vizsgálatok során. A fekete tinta vas-oxidot tartalmaz, és az MRI-szkenner elektromos áramot indukálva a vasat felmelegítheti. Mint mondtuk, ez ritka, és a tetoválás nem lehet ok arra, hogy szükség esetén ne végeztessünk MRI-vizsgálatot.
A tetoválási pigmentek különböző bőrbetegségeket válthatnak ki, mint például granulómák, különböző lichenoid betegségek, cementdermatitis, kollagénlerakódások, diszkoid lupus erythematosus, ekcémás kitörések, hyperkeratosis és parakeratosis, valamint keloidok.
A tetoválások hosszú ideig a bőrön maradva is okozhatnak problémákat. Az ekcémás dermatitis például hónapoktól akár húsz évvel az utolsó tetoválás után is megjelenhet.
A tetoválás folyamata hematómát (véraláfutást) okozhat, ha a tetováló tű átszúr egy eret. Ezek a véraláfutások glória formájában jelenhetnek meg a tetoválás körül, vagy egyetlen nagyobb véraláfutásként, ha a vér egy tócsába gyűlik, és általában egy hét alatt gyógyulnak.
A tintapigmentből származó néhány nagy részecske felhalmozódhat a nyirokcsomókban, ami gyulladást okozhat. A nyirokcsomók a pigmenttől elszíneződhetnek, ami a gyulladással együtt hamis jelzést adhat a melanoma jeleként. Ez megnehezítheti a melanoma diagnosztizálását a tetovált betegnél.
A vérhígítók (a véralvadást gátló gyógyszerek) megnehezíthetik a tetoválást, mert erősítik a vérzést. Emiatt hosszabbá teszik a tetoválás gyógyulását, és mivel “kimossák” a tintát, több időre (és tetoválásra) lesz szükség ahhoz, hogy elegendő tinta kerüljön a bőrbe.
Általános probléma az Egyesült Államokban, hogy az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal nem szabályozza sem a tetoválást, sem a tetoválótintát.
Senki sem tudja biztosan, hogy mi van a tetováláshoz használt pigmentekben, különösen az ultraibolya (UV) tintákban és a sötétben világító tintákban. Az FDA szerint “sok, a tetováló tintákban használt pigment ipari minőségű, nyomdafestékekhez vagy autófestékekhez alkalmas színezékek”.
