A tetoválótinta a tetováláshoz használt tinta. Általában pigmentből és hordozóanyagból áll. A tetoválótintát a színek széles skáláján gyártják, amely lehet
tovább keverve bármilyen árnyalatot előállíthatnak.
Mivel évezredek óta tetováljuk magunkat, ugyanilyen hosszú ideig készítünk tetoválótintát is. A legkorábbi tinták faszénből, hamuból és más, a természetben fellelhető anyagokból készültek. Ahogy telt az idő, egyre bonyolultabb tinta recepteket találtak ki. A római orvosnak, Aetiusnak volt egy receptje a tetoválótintához, amely fenyőkéregből, ecettel, rovartojással és vitriollal kevert korrodált bronzból állt. A modern tinták nem sokban különböznek ezektől az ókoriaktól a veszélyes anyagok tekintetében.
Az Egyesült Államokban a tetoválótintákat az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatalnak kellene szabályoznia. Az FDA mégis azt írja a honlapján, hogy “az FDA nem hagyott jóvá egyetlen tetováló pigmentet sem bőrbe történő befecskendezésre”, és hogy “sok, a tetováló tintákban használt pigment ipari minőségű, nyomdafestékhez vagy autófestékhez alkalmas szín”. Egyes tetoválótinták olyan nehézfémeket tartalmazhatnak, mint a higany ólom, kadmium, nikkel, cink, króm, kobalt, alumínium, titán, réz, vas és bárium. Más tinták tartalmazhatnak fémoxidokat, például ferrocianidot és ferricyanidot, valamint egyéb elemeket, például antimont, arzént, berilliumot, kalciumot, lítiumot, szelént és ként. A por alakú pigment folyadékká alakításához használt hordozóanyag általában etil-alkohol vagy víz, de egyes tinták denaturált alkoholokkal, metanollal, dörzsölőalkohollal, propilénglikollal és glicerinnel készülnek.
A sötétben világító tinta és a feketefény tinta, valamint ezek biztonságossága az emberek számára széles körben vitatott a tetováló közösségben, és még mindig nem tudni, mennyire biztonságosak. Az első a foszforeszcenciával működik – elnyeli és megtartja a fényt, majd világít a sötétben, míg a másik UV-fényben világít.
Még az elterjedt ideiglenes tinta-fekete henna sem biztonságos. Az Egészségügyi Minisztérium (Health Canada) azért tanácsolta, hogy ne használjuk, mert para-feniléndiamint (PPD) tartalmaz, amely allergiás reakciót okozhat kiütések, kontakt dermatitisz, viszketés, hólyagok, nyílt sebek és hegesedés formájában.
A legrosszabbak a házi készítésű tetoválótinták, amelyeket az emberek tolltintából, koromból, piszokból, vérből vagy más összetevőkből készítenek.
A törvények nem kötelezik a gyártókat arra, hogy felfedjék az összetevőiket, vagy kísérleteket végezzenek, és emiatt senki sem tudja biztosan, hogy mi van bennük, és hogyan reagálnak az emberi testtel. Tudjuk, hogy van egy ritka eset, amikor a fekete (vasoxiddal készült) tetoválással rendelkezőknek problémáik adódtak az MRI-szkennerekkel (a tetoválás elkezd melegedni). Néhány más tetoválás allergiás reakciót válthat ki. Európában a szerves tetoválószínezékek 40%-a nem engedélyezett kozmetikai felhasználásra, és a vizsgált színezékek kevesebb mint 20%-a tartalmazott rákkeltő aromás amint. Egyes tetoválófestékek csak akkor váltanak ki allergiás reakciókat, ha napfénynek vannak kitéve.
A higany és az azo-kémiai anyagok gyakrabban okoznak allergiás reakciókat, mint más pigmentek, és a vörös színezékekben használják őket, így az allergiák gyakrabban fordulnak elő vörös tetoválásoknál. Ez persze nem jelenti azt, hogy a fekete, lila és zöld pigmentek nem okoznak allergiás reakciókat.
