A tetoválás leggyakoribb formája ma az esztétikai (a szó tágabb értelmében). Az emberek azért tetováltatják magukat, hogy kifejezzék nézeteiket vagy szépérzéküket, vagy emléket állítsanak valaminek. De létezik a tetoválásnak egy gyakorlati változata is: az orvosi tetoválás. Ezek különböző célokat szolgálhatnak, és ezek közül itt megemlítünk néhányat.
Egyes orvosi tetoválásokat olyan betegeknél használnak, akik krónikus betegségekben vagy allergiában szenvednek, amelyek, ha lecsapnak, a betegeket képtelenné tehetik arra, hogy beszéljenek és elmondják, mi a problémájuk. Ezek a betegek a betegségük nevét a testük valamelyik részén viselik.
A tetoválásokat a testrészek megjelölésére használják a sugárterápia segédeszközeként. Ezek a jelek segítenek a sugárnyaláb pontos beállításában, ami csökkenti a környező szövetek besugárzását és károsodását.
A hadsereg egyes katonái a testükre tetováltatják információikat (például a vércsoportjukat). Az amerikai hadsereg ezt a hónalj alatti bordakosárra teszi (és katonailag ezeket a jelöléseket “meta-tag”-nek nevezik). A Waffen-SS a náci Németországban a második világháborúban szintén valami ilyesmit csinált. Ők a vércsoportjukat a bal karjuk alján, általában a hónalj közelében tetováltatták.
Ha az areolát masztektómia vagy mellkisebbítő műtét során eltávolították, az areolát tetoválhatják, hogy segítsék a páciens felépülését.
Az ókorban az emberek (vannak múmiáink a neolitikumból, az ókori Egyiptomból, Kínából és más helyekről, amelyeken tetoválások vannak) szintén használták a tetoválást, mint a gyógyászat primitív változatát és az akupunktúra egy formáját.
