Ha nem szeretnéd halálod napjáig tartó tetoválással megjelölni a bőrödet, de szeretnél képeket viselni a testeden, akkor mindig vannak ideiglenes tetoválások.
Az ideiglenes tetoválás felhelyezésének egyik módja a golyóstollal történő felvitel. Ezzel tetoválásokat lehet készíteni szabadidős, dekoratív és kereskedelmi célokra.
A golyóstoll tintát egy művész viheti fel a bőrre, és később lemoshatja, vagy hagyhatja, hogy a test által vagy a szokásos súrlódástól természetes módon elhalványuljon. A golyóstoll tinta ráadásul nem mérgező, mivel a tollak és tintáik gyártása szinte minden országban szabályozott, ami az ideiglenes tetoválás gyakorlatát még a szokásosnál is biztonságosabbá teszi. (Van még egy kapcsolat a golyóstollak és a tetoválás között: a börtönben raboskodók golyóstollat módosítanak
alkatrészeit tetováló pisztolyokká, de ez nem ennek a szövegnek a témája).
Az ideiglenes tetoválás még egy típusa a hennatetoválás. Ez egy hagyományos tetoválás Indiában, Pakisztánban és Bangladesben, ahol a szárított hennanövényből készült pasztát vízben, citromlében vagy erős teában feloldják, és bonyolult formákat festenek vele a kéz és a láb bőrére. Műanyag kúppal vagy ecsettel viszik fel a bőrre, majd amikor száradni kezd, citromlé és fehér cukor keverékével újra megnedvesítik, hogy sötétebb színt kapjon. Amikor a rajzolás befejeződött, az egész felületet betekerik egy papírzsebkendővel, és így hagyják 2-6 órán át. A szövet eltávolítása után a henna az oxidációtól sötétedni kezd.
Ez az ideiglenes tetoválás egy héttől három hétig tart, és ünnepségeken, különösen esküvőkön viselik. Az egész világon elterjedt, és mindenhol népszerű testművészeti formaként.
Az ideiglenes transzfer tetoválás vagy matrica tetoválás is (ahogy a neve is mondja) ideiglenes tetoválás. Ezek olyan papírból állnak, amely könnyen átitatható vízzel, és egy tintával nyomtatott képet tartalmaznak, amely nedves állapotban leválik a papírról. Ha így nedvesen a bőrre nyomták, és a papírt lassan eltávolították, a kép a bőrön maradt, de könnyen le is lehetett szedni. Először a 19. század végén jelentek meg a Cracker Jack dobozaiban, és ételfestékkel festették őket, így könnyen átvihetőek voltak. Az 1970-es években gabonapelyhes dobozokban és rágógumi csomagolások belsejében árulták. Az 1980-as években találták fel a scratch-and-sniff matricás tetoválásokat. Az egyetlen probléma ezekkel a korai tetoválásokkal az volt, hogy könnyen elszakadtak, ezért idővel továbbfejlesztették őket. Tovább tartottak, és a képük jobb minőségű volt.
Az Airbrush ideiglenes tetoválás egy újabb megoldás azok számára, akik érdekes képet szeretnének a bőrükre – gyorsan és fájdalom nélkül. Ezek a tetoválások jobb minőségűek (szinte valódinak tűnnek), és egy sablonon keresztül kerülnek a bőrre. Az airbrush-okat 1893-ban találták fel, és azóta széles palettán használják a színezésre. Ma már tetoválásra is használják őket. Egy mintával ellátott sablont helyeznek a bőrre és rögzítik. A sablonon lévő nyíláson keresztül a festék áthalad és a bőrön marad. Ez a fajta tetoválás három-öt napig tart.
